A húszas évek újklasszicista stílusának képviselői gyakran rejtőzködő, szerepjátszó önarcképeken örökítették meg magukat. Ezeket a heroikus önportrékat sokszor prófétai elhivatottság tüzesíti át. Derkovits Gyula az Utolsó vacsora hagyományos, bibliai kompozícióját expresszív hangvételű árkádikus tájháttér elé helyezi, a kubisztikus megformálás pedig az alakokat, így a Krisztusként középen felmagasodó festő figuráját is szögletes formákba tördeli. A lakoma-jelenetek szakrális-szimbolikus átírása jellemzi Erdélyi Ferenc újklasszicista stílusú Kocsma című képét is.
|