|
Czóbel életének nagy részét Párizsban töltötte. 1906-ban a fauve-ok hatására távolodott el Nagybányától és mindvégig összekötő kapocs maradt Párizs és a magyar festészet között. Művészetében franciás elemek olvadnak enyhe magyar hagyományokkal.
Ülő fiú című festményén, a fehér trikóban, kék hátulgombolós rövid nadrágban ülő, szembenéző kisfiú térdképén már Czóbel érett stílusa figyelhető meg. Korábbi, kontúrozott foltszerű festésmódjából elmaradt a szerkezetet hangsúlyozó keretezés, megmaradt viszont a felületek érzékeny rezdülését festőiséggel felfokozó gazdag faktúra. Színekből gyúr formát, érzékeltetve a testek plasztikáját. Nem csupán a felületet, hanem annak belső vázát is színekkel fejezi ki. Tulajdonképpen kevés színt találunk a képen: a trikó fehérje, a nadrág kékje a testnek, valamint a háttérnek dús, árnyalt gazdagságú barnáiból villan elő. A barna aktív színné válik, oly gazdagon árnyalja Czóbel. A meleg izzó barnától a szemek feketébe váltó barnájáig számtalan átmenetet használ. És ebben a vonatkozásban kapcsolható Czóbel a magyar hagyományokhoz, a színeknek ilyen visszafojtott, érzéki s szinte zsíros tapintású felfogása révén.
|
