Csontváry 1903 tavaszán járt Hercegovinában, ekkor festette a Római hidat és a Tavasznyílás Mosztárban. Képünkön a balkáni kisvárost látjuk, középpontban a várost átszelő Neretván átívelő merész ívű híddal. Ezt a hagyomány tartja csak rómainak, jóval fiatalabb annál, a XVI. században épült, a török utalom idején. Kétoldalt lapos sátortetős, kockaszerű házak tarka összevisszaságban sorjáznak a görbe kis utcák mentén. Háttérben a Velezshegy zárja a látómezőt, a hegy sziluettje élesen rajzolódik az égre. Csontváry tulajdonképpen topográfiailag hű maradt a látványhoz, a kompozíció érdekében azonban átszerkesztette a motívumot, kiemelte a lényeget, elhagyta a lényegtelent. Két nézőpontot vont össze, hogy ezzel is hangsúlyozza a jellemző vonásokat. Kihaltnak, élet nélkülinek tűnik a város, a nagy csend szinte a kép egyik alkotóelemévé válik. Az áttetszően tiszta, zöldes víz méltóságteljesen hömpölyög, és a csillogó víztükröt mint heverésző lomha nagy állatok fogják közre a part menti sziklák. A kép színezése élénk, de mégis visszafogott, bársonyos hatású. Ez már nem csupán a balkáni kisváros világa, hanem Csontváry álomvilágának is része.
|