|
Itáliai útjának emlékét őrzi e bravúrosan festett, merész kompozícióban összefogott csendélet és panoráma együttese. Jellegzetesen Csók-féle ötlet ez is: a tájkép és a csendélet összekapcsolása. Kerek asztalon, lilásvörös terítőn harsányan sárgálló citromok és virágos kancsó töltik be a csak sejtett, teraszosan kinyúló előteret. E dinamikus színhatást a sötét, sziklás tengerparton kanyargó okkeres út, a földnyelven Amalfi pirosló tetejű házai, s a nápolyi öböl kéken csillogó víztükre keretezi. "Ismered a hont, ahol a citrom virul" - a goethei érzelem és gondolatkör árad elementáris erővel a képből, mely szinte az északi ember délre vágyódásának, nosztalgiájának jelképe lehetne. Bátran és ragyogóan megoldott kompozícióját a pontos rajz mellett az élénk színkontrasztok teszik felejthetetlenné.
|
