Börtsök Samu -vallomása szerint- szívesebben hallgatta Beöthy Zsolt művészettörténeti és Alexander Bernát esztétikai előadásait, mint a római jogot. Másfél évi joghallgatás után kedélybetegségéből gyógyította ki a nagybányai festőiskola, melyet 1902-től 1908-ig látogatott. Közben Ferenczy Károly budapesti magániskolájába járt, s rövid tanulmányutat tett Párizsban, Münchenben, Bécsben. 1908-tól megszakítás nélkül Nagybányán élt, az elsők között kapott műtermet a kolónián. 1911-ben, az NFT (Nagybányai Festők Társasága) megalakulásától a szervezet ügyvezető elnöke lett. 1912-ben együtt dolgozott Réti Istvánnal a jubiláris kiállítás katalógusának szerkesztésén. Réti István fölkérésére 1922-ben összegyűjtötte a kolónia művésztagjainak életrajzi adatait, vallomásra bírta őket ars poeticájukról.

Börtsök fiatalkora óta betegségével küzdött. Huszárönkéntes szolgálata idején a ló levetette és a gyomrára taposott. Törékeny egészsége életformáját is meghatározta. Lábadozásai, hosszabb-rövidebb jóléte idején fölfokozott szorgalommal festett. Állandó témát kínált számára a Veresvízről a Ligetre néző gyümölcsös kertje, s a közeli mezők, dombok, a Kereszthegy határolta nagybányai táj. A termékenységre szűkös családi körülményei is rákényszeríthették.

Festményeit vásárolták, hiszen azok messziről árulkodva magukon viselték a nagybányaiaság külsődleges jegyeit. Ám az epigonizmus kísértését soha nem tudta leküzdeni. Egykori tanára, Ferenczy Károly is fanyar, kíméletlen kritikát mondott róla. Gyakori motívumai miatt reá illik leginkább a nagybányai kismesterek epitetonja, a "boglyás festő". "Írták már rólam -vetette papírra halála előtt néhány nappal-, hogy én a természetnek a vasárnapját festem meg. Sok igazság van benne, mert a természet szemlélete bensőmben ünnepélyes érzést kelt, s ennek nyoma ott kell, hogy legyen a képen is." (Művészeti Szalon, 1931/7-8.)

Utoljára tüdőbaja döntötte le. Felesége, Rhédey Gizella, szervezett képeiből kiállításokat, hogy a gazdasági válság nyomorában a kezeltetési költségeket kiteremtse.