|
Bortnyik Sándor Az új Éva c., 1924-ben készült festményén a konstruktivizmus geometrizáló téralakításának, a Bauhaus funkcionalizmusának és az olasz metafizikusok allegorikus felfogásának hatása keveredik egymással, de a művész ezeknek a kölcsönvett eszközöknek a tökéletes összeötvözésével teljesen önálló formákban és személyes hangon fogalmazza meg egy időtlen fogalom, a női eszmény modern értelmezését. Az elvont térben, magas piedesztálra állított, sematikus mértani elemekből komponált női figura, alatta az "örök nőért" küzdő férfipár, a Bauhaus stílusú, funkcionalista emeletes ház és a geometrikus oszloprend együttese voltaképpen az időtlenség formaváltozásainak gondolatát idézi föl. Miközben a húszas évek gépiesedő világának állít emléket, nem nélkülözi a gunyoros megfogalmazás mögé rejtett kételkedést sem.
|
