|
Bortnyik ezen a képén nem a hagyományos értelemben vett munkástípus megfogalmazását adja, hanem a munkást jelképi tartalmak hordozójaként igyekszik megfesteni. A kép tulajdonképpen az 1919-es Vörös nap kompozíció továbbfejlesztett változata. Míg azonban ott a nap az eszme közvetlen megjelenítési formája volt, itt az eszme szimbólummá növelt harcosát - közvetlen megvalósítóját - az embert kívánta ábrázolni. Formai téren 1920-as képarchitektúráinak tanulságaira épít; azok szerkesztő, építkező módszerét megtartva igyekszik tartalmi téren is újat hozni, amikor a kékeszöld színvilágú, montázsszerű nagyváros-kép háttere elé közömbös színű, szürkés síkokba zárt munkását megkomponálja. A térdelő-lépő figura formailag is hasonul a háttér házainak rendjéhez. A művész a mértani formák állandóságát kutatva akar kiküszöbölni minden esetlegest és egyszerit, így kívánja megvalósítani azt a rendet, amelyet a Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült művészeink oly igen áhítottak. Azt a rendet, melyet rövid idővel azelőtt még a síkkonstrukciók harmóniavilágában vélt megteremteni.
|
