|
Bortnyik Sándort, az aktivista festőt a 20-as évek elejétől foglalkoztatták a térszervezés problémái. Képei terének mélységét egy a kompozíció síkjában álló, illetve arra merőleges fekvő téglalappal jelülte ki. Ilyen elv alapján épül fel a Zöld szamár (1924) című festménye is, csak hogy ott a geometrikus térszervező elemeken túl a képtérben más motívumok, figurák, épületek stb. is megjelennek. Természetesen ezzel a térkijelölő módszerrel készült a Festő is. Ezen a két egymásra merőleges téglalap a szoba mélységét jelzi. Az enteriőrben még a stafeláj előtt kábuforma festő áll, a hátteret pedig szintén geometrikus testeket idéző ablakok és oszlopszerűen rendeződő függöny zárja le.
|
