|
A festmény előterének zöld gyepét a nap fénye sugározza be, a háttérben pedig a derűs égboltot a szürkés felhők teszik elevenné. A fákon túl, a festmény középterében egymás fölé magasodó házakat látunk, azoknak a részleteit is a fénylő napsugarak járják át. Berény, amikor nem csendéletet, hanem szabad tájat festett, akkor is zárt formákra, világos tagolásra, szerkezeti egyensúlyra, a térnek és síknak szerves kölcsönhatására törekedett. Az előtérben a kétoldalról benyúló fák ágai és levelei - amelyek általában a természet legmozgalmasabb és legesetlegesebb részletei - Berény festményén nem laza tömegű, fényben-párában oldódó foltokból, hanem nagy egységekbe szervezett építményes formákból állnak. A természet közvetlenségét, életteljességét új, modern festői eszközökkel mutatja meg. A gyep zöld színe, a fák erőteljes lombozta, az égbolt kékje mintha jelképes értelemben mutatnák a természetben működő erőket. Ráadásul a mértani testek egyszerű formáira emlékeztető épületrészleteknek konstruktív összfogása és téri elhelyezkedése még csak tovább fokozza az életteljesség és a képszerűség kölcsönhatásából származó tartalmi és formai feszültséget.
|
