Hunyadi László búcsúja

A historizmus ünnepélyességgel áthatott szemlélete a magyar művészek közül a legjellegzetesebben Benczúr Gyula nagy történelmi képein érvényesül. Míg azonban mestere K. Piloty nagyméretű vásznain az európai történelem eseményeit komponálta színpadi jelenetté, Benczúr számára - aki a kassai családi otthonban a szabadságharc eszméit szívta magába - a magyar történelmi múlt megjelenítése volt a fontos. Komponálókészsége, emberábrázoló ereje és az anyagok kitűnő érzékeltetése már e fiatalkori művében is nagyszerűen megmutatkozik. A nemes tartású vitéz, Hunyadi László arcán mély szomorúság ül, az őt körülvevő barátok fájdalmas búcsújára is előre veti árnyékát a megsejtett sors, a hősre váró kivégzés. Gyenge fény világítja meg a csoportot, visszaverődik a bolthajtásos fehér falról, melynek anyagszerűsége mesteri.

Benczúr elismeréssel elhalmozott művészpályájának mintegy nyitánya e kép nagy sikere, melyet 1867-ben Pesten, majd a párizsi nemzetközi kiállításon 11 magyar festő művei között mutatott be, 1869-ben pedig a pesti Képcsarnok Egyesület a Magyar Nemzeti Múzeum számára vásárolta meg. A Hazánk c. hetilap színes sokszorosításban ajándéklapként terjesztette a múlt század 70-es éveiben e hamar kedveltté vált művet.

A műről részletes elemzés a Száz szép kép című összeállításban olvasható, a Magyar Elektronikus Könyvtár kiállítótermében.