|
Magyarországon - számos európai országhoz hasonlóan - a századfordulótól kezdve a modern művészet újításai először a festészetben jelentkeztek, de a szobrászat is hamar fölzárkózott. Azok a művészek, akik a század elején a magyar szobrászat megújításán fáradoztak, paradox módon a régi korokban, az archaikus vagy klasszikus plasztikai formák között keresték forrásaikat. A szecesszió stílusjegyei kezdettől fogva meghatározták Beck Ö. Fülöp érmeit és ötvösművészeti tárgyait, s szobraiban is nyomon követhetők. 1905-ben került kapcsolatba Adolf Hildebrand müncheni iskolájával, amely a klasszikus görög művészet kultuszával Európa-szerte nagy hatást gyakorolt a szobrászatra.
Az 1914-ben készült Aphrodite már témaválasztásánál fogva is, de méginkább tiszta, harmonikus plasztikai megfogalmazása révén erről a hatásról árulkodik. A modern magyar szobrászat úttörőjének ebben a művében a klasszikus hagyomány, a szecesszionista dekoratív ízlés és a század eleji modernizmus sajátos ötvözete figyelhető meg.
|
